Kézműves technikák - avagy hogyan jutottam el a sujtásig
Sokat töprengtem azon, mivel is nyissam meg életem első blogját, és végül arra jutottam, hogy kicsit személyesebbé téve az oldalt, elmesélem Neked, hogyan is jutottam el kézműves technikák sokaságán keresztül a sujtás ékszerek világához.
Kislány koromban rengeteg olyan hobbim volt, ami a kézügyességemet tette próbára. Nagyon szerettem rajzolni (bár bevallom, ehhez sohasem volt igazán érzékem), majd ahogy korral a finommotorikus képességeim egyre inkább javultak, úgy kerültek elő az egyre nagyobb precizitást igénylő kézműves technikák, így az origami, a gobelin, a gyöngyfűzés, az indián fonatok stb.
Az első kézműves technikák megismerése
Általános iskolában művészeti tagozatra jártam, ami azt jelentette, hogy a megszokott rajz órákon túl, művészettörténetet, valamint olyan kézműves technikákat is megismertünk, amit egy klasszikus tanrend szerint oktatott osztályban nem tudtunk volna. Megtanultunk különböző anyagokkal dolgozni – batikolni, nagy szövőszékeken szőni, patchwork-öt készíteni.
Továbbá, gyakran dolgoztunk agyaggal is, így a szabad kézzel készített agyagfigurák mellett, volt szerencsém megtanulni a korongozóval is bánni, és kisebb tárolókat készíteni, amiket rendszerint édesanyám kapott meg ajándékba, és mai napig azt használja ceruzatartóként. 🙂
Az ékszerkészítés, illetve a gyöngyfűzés sajnos kimaradt a repertoárból – legalább is az iskola keretein belül, ugyanis továbbra is előszeretettel foglalkoztam vele otthon. Volt, hogy kölcsön kértem egy barátnőm különleges gyöngyfűzött nyakláncát, és pusztán “szemre” készítettem magamnak egy ugyanolyan fazont más színösszeállításban.
A gyöngyök után a fonal-alapú technikák kezdtek el jobban érdekelni. Arról sajnos lekéstem, hogy a nagymamámtól tanuljak meg kötni, horgolni, de ez sem térített el ettől a céltól.
Így, a mai kor gyermekeként, az internetről sajátítottam el a horgolás minden csínját-bínját egy portugál nyelvű tanító videó segítségével (hozzátenném, hogy nem beszélek portugálul, de amíg látni, hogy mit kell csinálni, addig a nyelv számomra nem jelenthet akadályt).
A horgolást évekig folytattam utána; nagyon sok fantáziát láttam benne. Sokáig csupán a nagymama túldíszített asztalterítőivel azonosítottuk, de mára újra virágkorát élik a horgolt termékek, lakberendezési tárgyak, gyerekjátékok, ruházati cikkek stb.
Magam is ráléptem erre az útra. Elkészítettem számos női felsőt, kisbabaruhát, kabátot, papucsot és amigurumikat, azaz mesefigurákat is.
Majd, jó néhány év folyamatos horgolás után már másra áhítoztam, valami komolyabbra, így fejest ugrottam a hajócsipke készítésbe. Ezen a területen még rengeteget kell fejlődnöm, mire igazán magaménak tudhatom, épphogy csak belekóstoltam, és azóta parkoló pályára is tettem, de szeretném, ha egy nap hajócsipke technikával is tudnék gyönyörű termékeket készíteni.
A fordulat
2016-ban új pozícióba kerültem a munkahelyemen, egy meglehetősen száraz és monoton munkát kezdtem el végezni. Azt éreztem, hogy muszáj a kreatív vonalat valahogy visszacsempészni a mindennapjaimba, ezért elhatároztam, hogy munka mellett elvégzem a régóta áhított OKJ-s Lakberendezői képzést.
Nos, én is úgy voltam vele, hogy csak tervezgetek, meg dekorálgatok egy keveset – ennyi csak beleférhet. 🙂
Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy ennyire komoly képzésbe csöppenek, ahol villanykapcsolási tervtől kezdve a fapadlók rugalmassági szintjein, a bútorok történetén keresztül a kondenzációs kazánokig mindenről IS tanulni fogok. Mindemellett persze másfél éven át szinten minden éjjelem a papír alapú lakberendezési tervek elkészítésével telt.
Ez a terület a korábbi kézműves technikákhoz képest teljesen új készségek elsajátítását kívánta meg. Komoly térlátás, funkciókban való gondolkodás, esztétika, stílus, színismeret, anyagismeret stb. mind részét képezték az alkotói folyamatnak.
Bár itt megvolt az a fajta alkotás, amikor az üres papírra egy kész lakástervet varázsoltunk, de valahogy a két kézzel megfogható, tapintható, látható, 3D-s alkotás hiányzott belőle, ami a kézműves alkotásoknál hiánytalanul megvan.
Persze, más ok is volt a háttérben, de végül úgy döntöttem, hogy nem lépek rá a nagy lakberendezők útjára, hanem inkább tovább keresek egy olyan kézműves technikát, ami valamelyest szintetizálja mindazokat a készségeket, melyeket korábban elsajátítottam.
Megérkeztem
Ezzel el is érkeztünk a sujtás ékszerek világához. Úgy gondolom, hogy ez a technika rengeteg korábbi kézműves technika jellemvonásait ötvözi.
Egyszerre kell jól bánni a gyöngyökkel és a textillel. Szükség van precíz kézügyességre, jó térlátásra, gazdag képzelőerőre és nagyon kifinomult ízlésre, hiszen olyan ékszereket kell megálmodni, amelyek hűen tükrözik viselőjük személyiségét, hangulatát, érzéseit; és megjelenésükhöz is tökéletesen illenek.
Ez egy nagyon izgalmas kihívást jelent a számomra, amivel a következő éveimet szeretném gazdagabbá varázsolni, ahogy sok-sok hölgytársam arcára is mosolyt csalni, amikor egy-egy szép darab csillan meg a tükörből.
Ha szívesen olvasnál célzottan a sujtás technikáról, annak eredetéről, ajánlom korábbi cikkemet!
