Minden a sujtásról

A kezdetek előtt…

Sokat töprengtem azon, mivel is nyissam meg életem első blogját, és végül arra jutottam, hogy kicsit személyesebbé téve az oldalt, elmesélem Nektek, hogyan is jutottam el a sujtás ékszerek világához, ami köré végül a blog is épülni fog.

Kislány koromban rengeteg olyan hobbim volt, ami a kézügyességemet tette próbára. Nagyon szerettem rajzolni (bár bevallom, ehhez sohasem volt igazán érzékem), majd ahogy finomodott a kézmozgásom, úgy kerültek elő az egyre nagyobb precizitást igénylő kézműves technikák, így az origami, a gobelin, a gyöngyfűzés, stb.

Általános iskolában művészeti tagozatra jártam, így ott lehetőségem nyílt folytatni a különböző kézműves technikákat, így a korongozást, szövést, batikolást. Később a gyöngyből készített ékszerek ragadtak magával, ezért ebben próbáltam ki magam.

Majd a gyöngyök után a fonal-alapú technikák kezdtek el jobban érdekelni. Arról sajnos lekéstem, hogy a nagymamámtól tanuljak meg kötni, horgolni, de ez sem térített el ettől a céltól. Így, a mai kor gyermekeként, az internetről sajátítottam el a horgolás minden csínját-bínját egy portugál nyelvű tanító videó segítségével (hozzátenném, hogy nem beszélek portugálul, de amíg látni, hogy mit kell csinálni, addig a nyelv nem jelenthet akadályt). A horgolást évekig folytattam utána; nagyon sok fantáziát láttam benne. Sokan csupán a nagymama túldíszített asztalterítőivel azonosítják, de horgolni ugyanúgy lehet felsőket, ékszereket, játékfigurákat. Magam is ezt tettem. Elkészítettem számos női felsőt, kisbabaruhát, kabátot, papucsot és mesefigurákat is. Néhány év folyamatos horgolás után már másra áhítoztam, valami komolyabbra, így fejest ugrottam a hajócsipke készítésbe. Ezen a területen még rengeteget kell fejlődnöm, mire igazán magaménak tudhatom, legfőképpen azért is, mert ezt a technikát egyelőre parkoló pályára tettem. 2016-ban ugyanis új irányt vett az alkotásvágyam, belefogtam egy OKJ-s lakberendezői képzésbe. Ez a terület a korábbiakhoz képest teljesen új készségek elsajátítását kívánta meg, mint a térlátásét és minden eddiginél nagyobb képzelőerőét.

Azonban a lakberendezésből hiányzott az a kétkezi alkotás, ami a korábbi technikákban megvolt, így hamar visszatértem a kézműveskedéshez. Ezzel el is érkeztünk napjainkig és a sujtás ékszerek világához. Úgy gondolom, hogy ez a technika rengeteg korábbi kézműves technika jellemvonásait ötvözi. Egyszerre kell jól bánni a gyöngyökkel és a textillel. Szükség van precíz kézügyességre, jó térlátásra, gazdag képzelőerőre és nagyon kifinomult ízlésre, hiszen olyan ékszereket kell megálmodni, amelyek hűen tükrözik viselőjük személyiségét, hangulatát, érzéseit; és megjelenésükhöz is tökéletesen illenek. Ez egy nagyon izgalmas kihívást jelent a számomra, amivel a következő éveimet szeretném gazdagabbá varázsolni, ahogy sok-sok hölgytársam arcára is mosolyt csalni, amikor egy-egy szép darab csillan meg a tükörből.

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..