Divatos kultúra

Első színházi élményem

Tegnap egy könnyed színdarabot ajánlottam Nektek, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy megtudakoljam tőletek, hogy kinek mi volt az első színházi élménye.

Elmesélem Nektek az enyémet, amely utána megpecsételte az életre szóló kapcsolatomat a színházzal. 🙂

Egy Bakonyi kisvárosban születtem és nőttem fel, ahonnan az első színházi élményem is származik. Még alsós kisiskolás koromban az akkori osztálytársam (magyar szakos) édesanyja megrendezte a Padlás c. darabot a saját osztályával, illetve bevéve néhány későbbi tanárunkat is a darabba. 🙂

Ez nem egy mai értelemben vett színházi előadás volt, hiszen sem az édesanya nem volt rendező, sem a diákjai színi-növendékek, de az élmény mégis egy életen át magammal kísér. Emlékszem, ahogy a lekapcsolt villanyok mellett, egy pislákoló villanykörténél a leendő énektanárunk elénekli a „Fényév távolság..” c. dalt. Teljesen magával ragadott az a hangulat, olyannyira beszippantott, hogy még mindig kockáról kockára látom magam előtt az egész jelenetet.

És mivel a barátnő-osztálytárs révén benne voltam a protekciós körben, ezért a darab végén nekem is járt az igazi rendezői méretű szilvás gombóc, amit ott helyben el is majszoltunk. 🙂 Ugyan a szilvás gombóc nem lett a kedvenc ételem, de musical témakörben nehéz kifogni rajtam. 😉 (Azért légyszi ne teszteljetek! :D)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..