Divatos kultúra

Még…még…még…

Mert a jóból és a kultúrából sosem lehet elég. Hát még a kettőből együtt. 😉

Most elmesélem Nektek, hogy melyik volt az a darab, ami váratlanul ugyan, de a leginkább megérintett. Nem titok, nagy Játékszín rajongó vagyok, ahol ezt a darabot tavaly ősszel láttuk a párommal.

A darab címe: Acélmagnóliák. A darab bár könnyedebb vígjátéknak indul, de a második felvonásra átcsap egy komoly, elgondolkodtató, mély érzésű gondolatmenetbe, amire bevallom, nem számítottam. Legfőképpen azért sem, mert ha tudom, hogy mi a végkimenetele, akkor nem 7 hónapos terhesen nézem meg, ugyanakkor hozzátartozik, hogy ha nem vártam volna annyira a kislányom születését, akkor lehet, hogy nem is érintett volna meg ennyire mélyen a darab. Az utolsó monológ egy haldokló, ám gyermekét mégis izgatottan váró kismamától teljesen megfagyasztotta a légkört a nézőtéren. Érezni lehetett, ahogy mindenki visszafogott lélegzettel ül és még pislogni sem mer, hátha a nagy csendben az is kihallatszik. Soha nem tapasztaltam ilyen feszültségkeltést egyetlen színdarabban sem, amit egy végtelenül intelligens levezetéssel oldottak fel, ezáltal lehetővé téve a nézők számára, hogy a téma súlya és komolysága ellenére mégis megkönnyebbülve, jó érzéssel térjenek haza. Ezzel a játékkal pedig Erdélyi Tímea vívta ki minden tiszteletem. 🙂

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..