30 napos kézműves kihívás

Milyen lenne a világ…

Vállalásom 2. napján mindjárt a legnagyobb kihívás elé állít a szervező. Az alábbi kérdés megválaszolása a mai feladat:

Milyen lenne a világ a termékeim nélkül?

Bevallom, sosem voltam jó önreklámozó. Ez az, ami a lehető legtávolabb áll a személyiségemtől, ami valljuk be, nem túl szerencsés, ha az ember saját termékeket szeretne értékesíteni az on-line piactéren.

Nagyképűség lenne azt állítani a részemről, hogy a termékeim nélkül vége lenne a világnak. Nyilvánvalóan Emily Soutache ékszerek nélkül is csinosan, elegánsan, alkalomhoz illően fel tudnának öltözni a hölgyek. Hogy mi az a plusz, amitől mégis megéri nap mint nap leülni az asztalom mellé és alkotni?

Ehhez elmesélek nektek egy rövid történetet, ami velem történt sok-sok évvel ezelőtt. Egyik délután hazafele tartottam metróval az egyetemről, amikor egy nyugdíjas francia házaspár szállt be mellém a vagonba egy óriási várostérképpel a kezükben, és próbálták kisilabizálni a sok-sok érthetetlen írásból, és a hangosbemondóból megfejthetetlen kiejtéssel hallatszódó nevekből, hogy merre mennek, és hol kellene leszállniuk. Aki személyesen ismer, tudja, hogy nehéz nálam rosszabbul tájékozódó nőt találni az országban, gondoltam, mégis megpróbálok segíteni nekik, mert ha nem is tudom, mi merre van, de legalább a nyelvvel nincs problémám. 😀 Mikor leszállítottam őket a kiszemelt megállónál, kikaptak a táskájukból egy kézzel sodort papírrózsát, amin a következő mondat szerepelt:

„A szeretet mindig elajándékozza önmagát.”

Hiszem, hogy az ékszereim szeretetet, odafigyelést, törődést és boldogságot adnak viselőinek.

  • Szeretet, amivel én magam készítem az ékszereket, és amit ezáltal továbbítok új tulajdonosaik felé.
  • Odafigyelés, ami az ékszerek viselésekor begyűjtött dicséretek és bókok formájában jelenik meg.
  • Törődés, amivel a bókok begyűjtése után a hölgyek az ékszereim iránt viseltetnek, amelyből nekem is mindig visszacsepegtetnek egy részt.
  • Végül boldogság, amit e fenti három összetevő együttesen eredményez mind az ékszerek viselőiben, mind bennem.

Ezt jelenti tehát az Emily Soutache; egy csipet boldogságot annak, aki viseli, és annak, aki készíti. Ez a boldogság pedig kötődést, így egyfajta kapcsot eredményez közöttünk, ami onnantól, hogy kialakul, megtelik tartalommal és értékként él tovább.

#smallandsweet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..