A mai bejegyzés szorosan kapcsolódik a tegnapi bevezetőhöz arról, hogy hogyan is jutottam el a kézműves szakma világához. Itt azonban kicsit mélyebbre ásunk. Elmesélem nektek, hogy mit is jelent számomra a kézműveskedés.
Sokan azt hiszik, hogy az alkotás és kézműveskedés inkább esztétikai affinitás, vagy valami mélyről gyökerező tehetség felszínre törése. Számomra nem. Számomra a kézműveskedés a legösszetettebb személyiségfejlesztő folyamat, amit csak el lehet képzelni. Türelemre, kitartásra, összpontosításra, maximalizmusra nevel, és ami még ennél is fontosabb: alázatra.
Úgy gondolom, hogy csak akkor születhetnek nagy dolgok, ha kellő tisztelettel fordulunk ahhoz, amit csinálunk. Fontos, hogy merjünk nagyot álmodni, de csak pont annyira nagyot, ami már kihívás, de még megvalósítható. Könnyűnek hangzik? Pedig nem az. Különösen nem a kézművesség területén, ahol művészlelkek brillíroznak tengernyi zseniális ötlettel, és mégis az a benyomásunk, hogy ebből nem tudnak megélni. És a többség valóban nem.
Mi lehet a háttérben? Igazából én is csak találgatok, hiszen nem ismerek személyesen elég kézművest ahhoz, hogy általánosítani tudjak, de egy dologban biztos vagyok, hogy ha egy kézműves tevékenység átcsap rutinba, az idővel megöli a kreativitást, és az új, még friss, ötletektől duzzadó, tettrekész művész palánták apránként átveszik a helyet.
Mi az, amivel a rutint
el lehet kerülni? Számomra pontosan a szakma iránti alázat az. Még másfél év után is ugyanolyan gombóc van a torkomban, amikor egy új dolognak állok neki, hát még ha egy konkrét megrendelés is társul mellé. Minden csomagot izgatottan adok fel, és egy örökkévalóságnak tűnik az az 1-2 nap, mire odaér, és megkapom róla a visszajelzést. Minden e-mailt félve nyitok meg, és nem azért, mert nem vagyok biztos a munkámban, vagy abban, hogy ne tettem volna oda magam 100 %-ban a készítéskor, hanem azért, mert minden vásárlás és megrendelés egy bizalmi csomag, amit kapok tőletek, és a bizalom – még ha pozitív értelemben is, de – nagy súly, és még annál is nagyobb felelősség.
Így elhatároztam, hogy csak addig fogok ebben a szakmában dolgozni, amíg ugyanezzel az izgalommal készítek minden egyes darabot, mert így tudok méltó maradni a rám ruházott bizalomra.
