Majd, ha...
Miközben lázasan készül idei első egyedi ékszer-kollekcióm, nem csupán a kezeim dolgoznak serényen, hanem az agyam is folyamatosan kattog, még pedig azon, hogy miképpen szeretném Neked a sok-sok idei blogtémát felfűzni. Lesznek komoly, elgondolkodtató témák, de ez nem egy klasszika filológia-kurzus, így néha könnyedebb vizekre is evezünk. 🙂
Az évet mindenképpen egy kötetlen bevezető témával szeretném kezdeni. Arról mesélnék neked, hogy milyen is ez a kézműves vállalkozói lét. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olvasómnak van kézműves vállalkozó ismerőse, akár rokona, aki hozzám hasonló cipőben jár, így nekik talán nem is fogok tudni sok újdonsággal előrukkolni, de ennek ellenére sem árt tudatosítani magunkban, magadban, hogy mi nem “életművészek” vagyunk, akik élnek bele a nagyvilágba, és a sors kegyes húzásainak köszönhetően mindig csurran-cseppen valami kis alamizsna a tányérunkra, amivel kihúzzuk a következő csodáig.
A kézműves vállalkozói lét mind fizikailag, mind szellemileg egy igen izzasztó és megterhelő életforma – legalábbis addig, amíg a kézműves vállalkozásunk nem kel önálló életre, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizonyos megrendeléseket visszautasítsunk vagy azt mondjuk, hogy én most két hétre lehúzom a rolót és alszom.
Megannyi kézművestársammal együtt, én sem tartok még ezen a szinten. Egyelőre csak álmodozok róla. Így addig is tervezés, rajzolás, beszerzés, alkotás, fotózás, szerkesztés, feltöltés, írás és posztolás… majd… főzés, mosás, takarítás és mindenek előtt sok-sok “én idő” a kislányommal – és még csak dél van… :D. Neeeeeeem, jó lesz ez egész napra is. 😉
Én is a magam naiv módján vágtam bele ebbe a kézműves vállalkozásba immáron bő két évvel ezelőtt, és szentül hittem, hogy a gondos, igényes és legfőképpen kitartó munka mindig célba ér. Ma már, hogy a harmadik évemet taposom a kézműves iparágban, látom, hogy borzasztóan naiv voltam. és ez a legkevésbé sincs így. Csak a Meskán, amely Magyarország legnagyobb online kézműves piactere, 30-40ezer! egyedi kézműves ékszerrel kelnek versenyre az alkotásaim nap mint nap. Hogyan is gondolhattam komolyan, hogy az én sujtás ékszereim maguktól kiemelkednek ebből a tömegből, és megtalálják boldog tulajdonosukat!? Valójában nem is gondoltam sehogy, csak reménykedtem és szorgosan dolgoztam, mint sok száz, akár ezer másik kézműves vállalkozó az országban.
Azt tudtam, hogy amíg a kislányom itt van mellettem napi 24 órában, addig csak lopott perceket tudok a kézműves vállalkozásomra fordítani, így nyilván nem is várhattam komolyabb előre lépést. Nem is vártam. Szépen lassan, ahogy az időm és kapacitásom engedte, építgettem a kis kézműves ékszer-birodalmam azzal a felkiáltással, hogy “MAJD HA a kislányom bölcsis lesz”…
Hölgyeim és Uraim! Hát ez a pillanat is elérkezett… Léna imádja a bölcsit, sokat táncol és énekel, amely produkciókat előszeretettel prezentálja itthon délutánonként. 🙂 Így én is nyugodt szívvel és fejjel vethetem bele magam az idei évi munkába.
Ha érdekel a kézműves vállalkozói lét mikéntje, kövesd be Insta oldalamat, ahol rengeteg témát dolgozok fel ezen a területen – időnként egy kis önismerettel, önfejlesztéssel fűszerezve.
Várlak szeretettel bármely felületemen!
