Miközben zajlik a Valentin-napi kollekcióm bemutatása – amit ebben a posztomban vezettem fel -, térjünk vissza kicsit – najó, annyira talán nem is kicsit – a kézműves vállalkozói lét témájára. Remélem, még nem unjátok!? 🙂
Szó volt már piackutatásról, a termékek minőségbeli színvonaláról és a kézzel készült alkotások árazásáról is. Ma ismét egy komoly dilemmát szeretnék elétek tárni, amelyben nagyon is kíváncsi lennék a véleményetekre, amit a Facebook-oldalamon, a poszt linkje alatt megköszönöm, ha megosztotok velem!
Mi az elég?
A kollekció bemutatása előtti utolsó bejegyzésemben készítettem egy montázst, melyen az összes olyan on-line felület szerepel, amelyen jelenleg az Emily Soutache márka megtalálható. Valamint, azt kell mondanom, hogy sok száz kézművestársam is legalább ennyi on-line felületen jelen van, így a dilemma természetesen nem csak engem érint.
Emlékeztetőül beillesztem ide is a szóban forgó montázst:
Vajon hány lába legyen egy kézműves vállalkozásnak ahhoz, hogy az a bizonyos asztal stabilan álljon? Mikor dőlhetsz hátra és mondhatod azt, hogy ennyi felülettel már a magad ura lehetsz és kezedben az irányítás?
SOHA
Vegyük szépen sorra:
- Manapság az első olyan on-line felület, ahonnan öngyilkosság lenne hiányozni, az a Facebook. A Facebook rengeteg fejlesztést végez nap mint nap a különböző oldalain. Folyamatosan finomít, módosít az oldalbeállításokon, az algoritmuson. Önkényesen vezet be olyan funkciókat, amelyekről nem dönthetünk mi, az oldal adminisztrátorai, hogy szeretnénk-e alkalmazni vagy sem. Ilyen például a “lelkes rajongó”-i státusz, melyet nem mi, mint admin, osztogatunk, hanem a Facebook maga – ha rajtam múlna, többen is kapnátok ;). Ugyanez igaz a boltban szereplő termékek feltüntetésére is. A Facebook gyakorta vizsgálja felül a termékek létjogosultságát a boltban, melyeket bizonyos időközönként inaktívvá tesz az oldalon, és bár az automatikus üzenet szerint csak pár perc, míg újra aktiválódik egy termék, a gyakorlatban ez napokig is eltart, sőt, sokszor különböző technikai trükkökhöz kell folyamodni, hogy újra aktívvá váljanak a termékek.
- A másik, egy ideje szintén Facebook-tulajdonú felület, az Instagram, amit egyre többen használnak, és bár az én fiókom jó ideje nem aktív a felületen, ez egy olyan hiányosság, amit a közeljövőben orvosolnom kell. Az Instagram, a Facebook-hoz hasonlóan elég ad hoc mód működik és rengeteg fiktív, kamu követőt generál, így az ember sokszor a zavarosban halászik azzal kapcsolatban, hogy tényleg azok az emberek látják a posztokat, akiknek szól és akiket érdekel, vagy csak követés-vadász emberek potyáznak.
- Jöjjön a harmadik külföldi felület, a Pinterest, ami hazánkban is rendkívül elterjedt már, de felépítése révén ez nem az a fajta marketing felület, ahonnan az ember könnyen talál érdeklődőket a termékeire. Pontosabban érdeklődőket még talán, de vásárlókat már jóval ritkábban. Egy vállalkozás kezdeti szakaszában legalábbis biztosan nem. Ide az emberek elsősorban ötleteket jönnek gyűjteni saját kézműves projektjeikhez, így a vásárlás az, ami a legkevésbé fordul meg a fejében egy Pinterest felhasználónak. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy pár éve kikerült a “Kipróbáltad? Mutasd meg!” felirat minden egyes pin mellé.
- Végül, az utolsó külföldi felület a montázsról az Etsy, amelyről a magyar Meskát is mintázták. Az Etsy egy erősen profit-orientált cég, aminek oka, hogy pár évvel ezelőtt bevezették a céget az amerikai tőzsdére, így egyértelműen azoknak a regisztrált boltoknak kedvez, akik relatíve nagy kínálattal a lehető legnagyobb forgalmat tudják generálni. Ez egyértelműen nem a kis kézműves vállalkozások esete. Szeretett kis vállalkozásomnak például mindössze 655.182 vetélytársat kellene legyűrnie ezen a piacon. 😀
- Meska. A Meska 2008-ban indult útnak, azóta 3700 magyar kézművesnek ad “otthont” és mintegy közel 120ezer terméket fog össze egyetlen felületen. Hogy mennyire jó egy ekkora tömegbe becsatlakozni és ennyi kézműves termékkel versenyre kelni nap mint nap, arról megoszlanak a vélemények. Korábbi posztomban már említést tettem arról, hogy a Meskán több ezer terméket kínálnak indokolatlanul alacsony áron és a minőségben is óriási szakadék van kézműves és kézműves között. Mivel nincsen semmilyen kritérium sem minőségre, sem árra vonatkozóan – ahogy semmi másra sem; bárki nyugodtan regisztrálhat és eladhat; így a piac is meglehetősen vegyes és szűretlen marad.
- Végül, elérkeztünk a saját magunk által birtokolt, sok esetben felépített, weboldalhoz és webshophoz. Mondanom se kell, hogy mind közül ez adhatná a legstabilabb pontját egy kézműves vállalkozásnak, hiszen itt tényleg a mi kezünkben van az irányítás, de – ahogy azt már sejthetitek -, ez sem ilyen egyszerű. Ugyanis ahhoz, hogy az emberek rátaláljanak egy weboldalra, millió egy feltételnek meg kell felelni, amely feltételek szintén időszakosan változnak, ahogy az egész online világ is változik. Régen például ha egy különleges ékszert kerestünk google-ben, akkor beírtuk, hogy “kézműves ékszer”, míg ma már arra keresnek rá az emberek, hogy “Milyen ékszer illik a csipkeruhához?”.
Hogy hogyan lehet ennyi felületet ép ésszel kézben tartani és napi szinten menedzselni? Nos, erre a kérdésre én is szeretném tudni a választ. Akinek zsebében a titok kulcsa, kérem, ossza meg velem is! 🙂
Miről mondjunk le?
Ezek után jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy valóban szükség van ilyen szintű jelenlétre? Nem lehetne esetleg kizárni párat és csupán egy-kettőre koncentrálni? Nos, a válaszom az, hogy sajnos nem. Ugyanis a különböző hátterű, csúnyán mondva, “paraméterű” emberek mind-mind más felületet részesítenek előnyben. Az Instagram egyelőre a fiatalabb korosztály fellegvára, de kezdenek begyűrűzni az idősebbek is. Az Etsyt külföldön, míg a Meskát itthon ismerik úgy, mint “A kézműves oldal”. A weboldalt inkább a keresőmotorok segítségével lehet megtalálni, míg a Facebook egy igazi olvasztótégely, ahol végképp mindenki megfordul és a napi szintű kommunikációra, kapcsolattartásra ott van a leginkább lehetőség.
Ez a számtalan “virtuális világ” azonban nagyon el tudja aprózni egy egyéni kézműves vállalkozó energiáját és idejét, amit szíve szerint mindenki az alkotásra fordítana, de ha nem a fióknak szeretnénk alkotni, akkor fejet kell hajtani az on-line jelenlét szüksége előtt.
Remélem, érdekesnek találtátok ezt az on-line kalauzt és szívesen velem tartotok következő bejegyzésemben is, melyben ismét egy személyesebb témával érkezem!
