Előző posztomban arról írtam Nektek, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy a kézműves kínálat ne vacak, bóvli termékekkel legyen tele. Hiszen ez megnehezíti a minőségi, kézzel készült termékek eladását a vállalkozói oldalról, de ugyanennyire nehezíti meg a vásárló dolgát is abban, hogy eligazodjon ezen az egyre tágabb és keszekuszább piacon, és rátaláljon az igazán minőségi és egyedi termékekre. A minőség kérdésétől egyenes út vezet minket az árazásig. Ez lesz az első és egyben utolsó cikkem az árazás kérdéskörében, – amit eddig egész ügyesen kerültem 😀 -, de szeretjük vagy sem, legalább annyira fontos beszélni róla, mint a minőségről.
Vigyázat! Tabutéma következik!
Mondanom se kell, hogy ez a legkényesebb téma, amit egy kézműves vállalkozás esetében pedzegetni lehet, hiszen itt egy ember, sőt, sokszor egy teljes család megélhetéséről is szó van, amit kívülről nem feltétlenül látunk.
Mit kell(ene) beárazni? – árazás kézműves oldalról
Egy kézműves termék elkészítéséhez milliónyi apró, és kevésbé apró ráfordítás szükséges.
Hogy a legégetőbbeket soroljam fel:
- Tervezéssel töltött órák száma
- Tökéletes alapanyag megtalálására, majd beszerzésére fordított idő
- Az alapanyag költsége
- A termék elkészítésére fordított megannyi munkaóra
- A termék fotózására fordított idő (sokszor az elkészítés munkamennyiségével vetekszik, mert nem ritka, hogy több fotózáson is átesik egy termék, mire sikerül egy élethű képet visszaadni)
- A fotózáshoz szükséges kellékek beszerzése (nem csupán a fényképezőgépre, tárgysátorra, reflektorra stb. gondolok, de a különféle dekorációs elemekre is , amelyek szezonról szezonra vagy éppen alkalomról alkalomra változnak)
- A fotók szerkesztéséhez majd prezentálásához szükséges eszközök, szoftverek megtalálására, tesztelésére, majd használatának elsajátítására fordított idő – amely szintén nem az egyszerűbb és rövidebb feladatok közé sorolandó (nem véletlenül létezik egy külön szakma erre, de sajnos azt kevesen tudják kigazdálkodni)
- Weboldal, webshop, egyéb online felületek felépítése és karbantartása, amelyre szintén ott vannak a profi programozók, de a profi fotósokéhoz hasonlóan, az ő költségeiket is nehéz kigazdálkodni, így marad a “learning by doing”, azaz a gyakorlattal megszerzett tudás – megoldása
- Valamint ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezen felületek bérlése vagy “birtoklása” is zsíros havi vagy éppen éves díjakban mérendő, akár csak egy számlázó program használata
- Majd, ha megvan a termék, megvan a fotó és a felület, ahova mindezt fel lehet tölteni, akkor jön a marketinghez és az eladáshoz szükséges idő. Ebbe beletartozik a rendelések felvétele, a kommunikáció a vásárlókkal, a vásárokon való megjelenés stb. Mivel számomra nagyon fontos, hogy minden egyes megrendelőmre aktívan tudjak figyelni – és ezen a jövőben sem szándékozom változtatni -, ezért ez is egy fontos szelete a tortának, hiszen a napunk ugyanannyira véges, mint bárki másé.
- A marketing és eladás mellett az arculat elkészítése sem elhanyagolható, gondolok itt a logóra, a termék csomagolására, névjegykártya tervezésére és egyéb szóró anyagok elkészítésére és nyomtatására.
- Ha a fenti lista nem lett volna még elég megterhelő, akkor ezt fejeljük meg a kötelező adók befizetésével (történjen az százalékos rendszerben, KATA-ban, vagy bármely más formában; a végösszeg egyik esetben sem lesz képletes) – valamint, ha a vállalkozó nem önmaga viszi a könyvelését, akkor a könyvelői díj is jelentősen meg tudja dobni a havi költségkeretet.
- Végül, de nem utolsó sorban jönnek azok a kiadások, amelyek minden hónapban fixen ott vannak a büdzsében eladásszámtól függetlenül: a rezsiköltség, a telefonszámla, a gépek fenntartása és karbantartása, a benzinköltség, a banki költségek stb.
A lista ennél is hosszabb, de már ebből a felsorolásból is elég jó képet kaphatunk arról, hogy egy kézműves vállalkozónak milyen puzzle darabkákat kell összeraknia ahhoz, hogy ő se haljon éhen a hó végére, és a vásárlói se érezzék magukat becsapva egy esetlegesen indokolatlanul magas árazás miatt.
Az érme másik oldala – árazás vevői oldalról
Egy vásárló az egész fenti listából elsősorban az alapanyagköltséggel és a termék elkészítésére fordított “munkával” számol, hiszen ez az, amit lát. A “munka” szót nem véletlenül írtam így, hiszen ez is elég homályos, hogy mit takarhat. Még mi, kézművesek, sem tudjuk megítélni más kézművesek által készített termékek elkészítési idejét, hiszen nem a mi terepünk. Egy vásárlótól ez még kevésbé várható el!
Ahogy egy vásárló azon sem kezd el gondolkodni – teljesen jogosan -, hogy ahhoz, hogy egy piacon élőben is megnézhesse a terméket, a kézművesnek egyrészt helypénzt, másrészt kereskedelmi illetéket kell fizetnie (az utazás és egyéb költségekről nem is beszélve). Ez akkor is igaz, ha nulla eladása van, és akkor is, ha száz (apropó, aki ez utóbbihoz tud jó helyet, ne tartsa magában! :D). Ezek mind olyan plusz tényezők, amiket csak az lát, aki benne van, így legkevésbé sem várható el a vásárlóktól, hogy ezekkel az egyéb tényezőkkel tisztában legyenek.
Ezek alapján sajnos be kell látnunk, kézműves vállalkozóknak, hogy a vásárlóink joggal érezhetik egy-egy termékünk áráról azt, hogy túl magas, akár indokolatlanul. “Ennyiért én is megcsinálom!” – ugye ismerősen cseng ez a mondat mindenki fülében!? Nem leszek álszent, én is gondoltam már ezt nem is egyszer a múltban, és mai fejjel kívánom, hogy bár ne is gondoltam volna… Persze, mondanom se kell, hogy soha egyik terméket se készítettem el. Ti hogy vagytok ezzel? 😉
Mi a megoldás?
Vajon létezik-e olyan algoritmus, amely kicsit közelebb tudja hozni a két nézőpontot egymáshoz? Véleményem szerint igen, létezik, ez pedig a nyitott és egyenes kommunikáció, aminek mindig is híve voltam. Hiszem, hogy az egyenes út a legrövidebb bármilyen kapcsolatban, legyen az párkapcsolat, munkakapcsolat vagy éppen eladó és vevő közti kapcsolat. Ezért döntöttem úgy, hogy idén nagyobb bepillantást engedek minden érdeklődőnek a vállalkozásomba és egyben a fejembe és a lelkembe is, mert csakis így tudunk egy olyan bizalmi viszonyt kialakítani egymás között, amiért érdemes dolgozni. Amiért nekem érdemes dolgoznom, hiszen itt első sorban nekem kell nyitnom felétek, és nekem kell olyan információkat megosztanom veletek, olvasókkal, amelyeket nem kaptok meg máshonnan, viszont sokaknak érdekes és hasznos lehet.
Ehhez olyan információkat is meg fogok osztani, amiért lehet, hogy a kézműves közösség a fejemet szedné, de máskülönben se a kézműves vállalkozók nem fogják soha azt érezni, hogy kellőképpen megbecsülik a munkájukat, és idő előtt kivéreznek, se a vásárlók nem fogják látni egy adott kézműves termék nem csupán anyagi, de még inkább eszmei értékét.
A válaszút
Az elmúlt évek során több vásárban is megfordultam, és rengeteg kézművessel beszélgettem naphosszat, ahogy természetesen vásárlókkal, nézelődőkkel egyaránt. Egy közös pontot felfedeztem a két oldalban, még pedig azt, hogy az igazán aprólékos, részletgazdag kézműves termékek még mindig csodálatot váltanak ki az emberből, és sokan fejet hajtanak az egy-egy ilyen termék elkészítésébe fektetett munka előtt.
A lelkünknek ugyan nagyon jól esik, hogy sikerült egy olyan kézműves technikába beleszeretnünk, amit egyfajta csodálat leng körül, de egy vállalkozás fenntartását csodálatra nem lehet alapozni – sajnos.
Így két út közül választhatunk. Vagy rálépünk a “fizetős hobbi” ösvényére, ahol a munkánkat szinte semmibe véve csak a nettó költségeket építjük be az árba. Ilyen termékek ezreit találni a Meskán is. Ez a választás több szempontból nem fair. Egyrészt nem fair saját magunkkal, alkotókkal szemben, hiszen hogyan várhatom el egy vásárlótól, hogy értékelje, amit készítek, ha én magam sem értékelem a munkám annyira, hogy egy fillért is kérjek érte. Másrészt nem fair a többi kézművessel szemben, akik egy komplett vállalkozás költségét próbálják kigazdálkodni hó végére, de az indokolatlanul alacsony konkurencia-árak miatt óriási hátrányból indul. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy például egy 15-20 cm átmérőjű, 10 cm magas horgolt tároló valós ára 2000 Ft?!
A másik út, ha kitartunk azon álláspontunk mellett, miszerint a kézműves munka is egy értékes, hasznos munka, amiért éppolyan jogos munkadíjat kérni, mint ahogy a napi 8 órás irodai munkáért is megkapjuk a jogosan megérdemelt fizetésünket. Ha ez utóbbi utat választjuk – és szívből remélem, hogy egyre több kézműves vállalkozó fog hasonlóképpen dönteni – akkor nincs más dolgunk, mint a piacot rávezetni arra, hogy a minőségi és a gondos, lelkiismeretes munka nem csupán az iroda falain belül, de otthon, egy házi műhelyben is éppolyan értékes.
Remélem, sikerült szerte foszlatni a ködöt a kézműves termékek árazását illetően, és kellően objektíven és tényszerűen ismertetni veletek, olvasókkal, hogy valójában mit is kaptok, ha egy kézzel készült, egyedi terméket vásároltok.
Csütörtökön ismét egy izgalmas témával érkezem, maradjatok velem!
