Hogyan alakítjuk a kézműves piacot?
Előző posztomban arra az eredményre jutottunk – jól van, én jutottam erre az eredményre 😆 -, hogy a kézműves piacot nem csupán a vásárlói igények alakítják, hanem maguk a kézművesek adják a piac gerincét, hogy azt a továbbiakban a leendő vásárlók a maguk ízlésére formálhassák. Itt elégül ki a piaci igény. Itt kerül egyensúlyba a kereslet és a kínálat.
Ma kicsit közelebbről fogom szemügyre venni ezt a kézműves piaci igény témát, és arról írok, hogy mi számít kézműves terméknek, és hol van a minőségbeli igények határa. Ez egy kényes téma mindkét oldal számára, hiszen a vásárlók joggal várják el, hogy minőségi dolgot kapjanak a pénzükért cserébe – legfőképpen, ha egyedi, kézműves terméket vásárolnak.
Miközben a kézművesek érdeke is, hogy egy olyan kézműves piactér tudjon kialakulni hazánkban, ahol a kézműves vállalkozók megbecsülve érzik magukat. Erre miért van szükség? Mert egy alkotói folyamathoz éppúgy szükség van a biztonságérzetünkre, mint bármely más folyamatban. Alkotni létbizonytalanságban, nem lehet. Bőséget teremteni szűkösségben, nem lehet. Értéket adni az értékeinktől megfosztva, nem lehet.
Ehhez az érzéshez pedig nem elég egy-két kedves szó, lájk a Facebook-on vagy egy pozitív értékelés bármely közösségi média felületen, hanem tetszik, vagy sem, anyagi megbecsülésről is szólnia kell.
A hivatás nem egyenlő az éhbérrel
Sokan összetévesztik a hivatást az éhbérért dolgozással. Attól, mert valaki hivatásból dolgozik, alkot, még nem fog tudni a szívével-lelkével fizetni a boltban. Ezt tudomásul kell venni. Bármely szolgáltató végezheti szívvel-lélekkel a munkáját, hivatásból, szerelemből, mégsem gondoljuk azt, hogy ingyen kellene mindezt tennie. Tehát, ne várjuk ezt el egy kézművestől sem.
Természetesen, ehhez az elismeréshez meg kell ugrani egy bizonyos szintet. Nem szórhatjuk tele a piacot bármivel, ráaggatva a kézműves jelzőt pusztán attól, hogy nem bangladeshi 7 éves gyerekek készítették szalag mellett 2 fillérért. Attól, hogy valami a kezünkkel készült, még nem lesz automatikusan eladható, értékelhető kézműves termék.
Hol van a határ minőség és bóvli között - avagy a kézműves piac színvonala
Miért látjuk mégis azt, hogy a kézműves termékek nagyon nagy hányada kerül be úgy a kézműves piacra, hogy nem méltó a kézműves címke használatára?
Egyedinek ugyan lehetnek egyediek, sőt, kézműves is, amennyiben ez csak annyit jelent, hogy kézzel készült, azonban ha a kézműves szót a minőségi, gondos odafigyeléssel elkészített termékekkel azonosítjuk, akkor már kiesnének a rostán.
Ki szabja meg a minőséget, azaz kié a felelősség?
Jogosan mondhatjuk, hogy maga a kézműves vállalkozó felel azért, hogy milyen termék kerül ki a kezei közül. Valamint, az elvárás is jogos a vásárlók részéről, hogy ha már egyedi, kézműves terméket vásárolnak, akkor az minőségi is legyen egyben.
Kiemelhetjük az egész kézműves piacot, az összes konkurenciával együtt, hogy csakis olyan termékekkel töltsük fel a kínálati oldalt, melyeknek méltán ott a helyük az egyedi, kézzel készült termékek halmazában.
Jómagam erre a körre tenném a legnagyobb nyomást, hiszen ha nem lennének bóvli termékek a piacon, akkor a vásárlók is csupa minőségi kézműves termék közül válogathatnának, ezzel is megőrizve a kézműves szó értékét – amely az utóbbi időben sajnos rengeteg negatív töltettel párosult.
Végül, a vásárlókról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a kereslet is pont ugyanannyira hat a kínálatra, mint fordítva.
A vásárlók minőségbeli igényei mindig is óriási hatással lesznek a piacra. Ha egy kézműves azt tapasztalja, hogy rosszabb minőségű alapanyagokból, rosszabb kivitelezéssel is el tudja adni a termékeit, amivel vagy időt, vagy költségeket spórol, akkor csak a belső értékrendje szab határt annak, hogy ezt meg is tegye vagy sem. Erre csak úgy lehetünk hatással, ha eleve meg se adjuk a lehetőséget egy ilyen helyzet kialakulásának, még pedig az által, hogy vásárlóként nem csökkentünk a minőségbeli igényeinkből.
Tehát, a vásárlók részéről is szükség van egyfajta nyomásra, hogy a kézzel készült termékek színvonala ne menjen egy bizonyos szint alá. Ehhez sajnos elkerülhetetlen a pontos tájékozódás, aminek sokszor eleget is tehetünk annyival, hogy elolvassuk egy-egy termék leírását, alaposan megnézzük a termékfotókat, videókat, így nem veszünk zsákba macskát, és ha úgy ítéljük meg, hogy a termék már a bóvli kategóriájába csúszott át, akkor keresünk egy minőségibb terméket.
Igen, sajnos ez mind idő- és energiabefektetés a vásárló részéről, de mint azt az elején említettem: a minőségi színvonal fenntartása mindannyiunk közös érdeke, így közös felelőssége is!
A következő bejegyzésemben talán az egyik legkényesebb – sokak számára abszolút tabutémát fogjuk átrágni: a kézműves termékek árazásának kérdését. Tarts velem!
Ha közelebbről érdekel a kézműves vállalkozói lét mikéntje, kövesd be Insta oldalamat is, ahol rengeteg témát dolgozok fel ezen a területen – időnként egy kis önismerettel, önfejlesztéssel fűszerezve.
Várlak szeretettel bármely felületemen!
